Polgár vagyok! [antikvár]

Amikor 1979-ben a főváros emléktáblával jelölte meg Vázsonyi János, a Mauthausenben elpusztult demokrata politikus egykori lakóházát, a Liszt Ferenc téren összegyűlt maroknyi sokaságban valaki megkérdezte: az apa, Vázsonyi Vilmos vajon mikor kap emléktáblát. A közelben álló irodalomtörténész fanyar mosollyal felelt: Vázsonyi Vilmosnak még nincs helye az alkotmány sáncai mögött... A létező szocializmusnak ez az ítélete - Vázsonyi Vilmos kirekesztése a haladó hagyományok lassan táguló köréből - az életmű megtisztelően pontos értékeléséről tanúskodik. Hiszen voltak nem kevesen, akiknek a véleménye a leninizmusról nem különbözött a Vázsonyiétól, műveik kisebb-nagyobb utólagos megcenzúrázása árán mégis helyet kaptak a kései szocializmus nemzeti panteonjában. Vázsonyi azonban a szó közép-európai, poétái értelmében író se volt, meg keresztény se volt - senkinek nem fűződött hát érdeke hozzá, hogy a tiltott kategóriából kiemeltessék. így megúszta, hogy azoknak az utódai állítsanak emléket neki, akiket harcias természete egész szenvedélyével utált.