Rendőrségi napi jelentések I. [antikvár]

A második és harmadik Köztársaság közti majd' fél évszázadban alig-alig volt polgári nyilvánosság Magyarországon. Az állam polgárainak vajmi kevés esélyük volt arra, hogy megismerhessék a hétköznapi életüket meghatározó politikai erők természetét, átláthassák a civil létezést körülfogó ideológiai rendszer működését. Ahelyett, hogy a végrehajtó hatalom eszközeit ellenőrizhették volna, épp a Belügyminisztérium szervei voltak hivatottak a szólás szabadságát elfojtani, hol nyílt komiszsággal, hol burkolt rafinériával. Mikor, hogy. Ám az irányított sajtó jóvoltából mindenkor misztikus homály övezte az állambiztonságnak nevezett rendőrminisztériumi tevékenységet. Ha a parancsuralmi rendszer áldozatai még a sajtóból sem meríthettek valós ismereteket jelenükről, a levéltári források feldolgozásától ma már remélhető reális társadalmi önkép a múltról, legalább a jövendő nemzedékek számára. Ezért kértem fel legújabbkori történelemmel foglalkozó intézményeket, hogy delegáljanak civil szakértőket a Belügyminisztérium irattárainak állagfelméréséhez, és ezért fogadom el az Iratfeltáró Bizottság 1995. június 30-án kelt zárójelentésének megállapítását: "Úgy véljük, nem lehet tovább halogatni annak a ténynek a deklarálását, hogy a Belügyminisztérium nem vállalja a folytonosságot a korábbi rendőr-minisztériummal. Semmifajta misztérium és titkolódzás nem övezheti, mert nem végez olyan titkos feladatokat, amelyek a jogállam előtti BM-et jellemezték. Az 1990. május 31-e előtt keletkezett iratok vonatkozásában a mai BM radikális szemléleti fordulatot hajt végre; a történettudományra bízza a néhai diktatúra minden titkát."