Szolgálok tovább [antikvár]

A BANYASZATNAK NEM CSAK MÚLTJA, JÖVŐJE IS VAN Elnök Urak! Mélyen Tisztelt Magas Praesidium! Tisztelt Polgármester Úr! Vazseni Pan Primator! Kedves Vendégek! Míli Hostyityelija! Ünnepi lélekkel, hálatelt sziwel jöttem ide az ősi akadémia falai közé, hogy fejet hajtva emlékezzek a múltra, elődeink tetteire és ifjúi hévvel tegyek hitet a minket, bányászokat, kohászokat, miskolci gépészeket máig összetartó öreg iskola, a valamikori Bergschule mellett. Hisz magam is egy vagyok abból a nemzedékből, akiket az utódintézmény, az évszázados hagyományokat ápoló és folytató iskola, a Nehézipari Műszaki Egyetem képzett. Egy a tanítványok, egy az öregdiákok közül, aki most e felemelő jubileumi pillanatban szeretné néhány gondolatát köszöntőként elmondani. Egy jubileum mindig ünnep, különösen az ez ma, amikor a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapításának 100. évfordulóját ünnepeljük a szívünkben és lelkünkben ma is elevenen élő ősi Alma Mater falai között. A hely, ahol állunk a magyar történelem, és bátran mondhatjuk, a közép-európai kultúrtörténet egyik Idemelt jelentőségű nevezetessége. Sajnos ma már csak kevesen tudják, de történelmi tény, hogy hazánkban közel ezer éve a bányászat és a kohászat a nemzetgazdaság egyik legjelentősebb ágazata volt. A Kárpát-medence évszázadokon keresztül az európai nemesfémtermelés élvonalába tartozott. A 13. században a kontinensen termelt arany öthatodát, az ezüst egynegyedét a mi országunk adta. Az 1770-es években az állami bevétel 30%-a a felvidéki és az erdélyi bányászatból és a kohászatból származott. A 18. századra a hazai bányászat és kohászat központja már Selmecbánya térsége volt. Európa-szerte elismerték a technológiai színvonalat, a vezetési módszereket és az idekoncentrálódott szaktudást. Ez az elismerés többek között annak volt köszönhető, hogy 1735-ben létrejött a Bergschule, a későbbi Bányászati és Erdészeti Akadémia, amely a kor színvonalának megfelelő nívós képzést biztosított. A hazai bányászélet szempontjából kiemelkedő fontosságú az 1892-ben itt, Selmecbányán megalapított Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, amely a bányászat és a kohászat érdekében számos szakmai javaslattal kereste az egymást követő kormányokat, ráirányítva figyelmüket a szakmai fejlesztési kihívásokra és a bányászélet nehézségeire. Sajnálatos módon a nyersanyagkészlet apadása és a világgazdasági folyamatok miatt a bányászat, különösen a szén- és bauxitbányászat sokat vesztett jelentőségéből. így voltunk ezzel mi is, már a nyolcvanas évek végén is. Kerestük a kiutat, a továbbélés lehetőségét. Megtiszteltetés volt számomra, hogy e munkában magam is