Tavaszi szél [antikvár]

Részlet: "1848 március 15: a világtörténelem páratlan napja 1848 március tizenöt! Páratlanul áll ez a nap az egész világtörténelemben. Elöljáróban állapítsuk meg, hogy ez a dátum azonban valójában csak egy korszak cégére, ama eszmék lobogójára hímzett jelszó, amelyeket a késői utókor "márciusi ideáknak" keresztelt el. Mert miként, - hogy a gyümölcsöt megérlelje a nap heve, előbb el kell ültetni a magot, fává kell nevelni a csemetét s csak azután pattanhat rügy annak ágán, - azonképpen a népek életében sincs a fejlődésnek ugrása. Azoknak az eszméknek is,amelyek szinte természeti törvényszerűség parancsaként alakítják át a nemzet életformáját s gondolatvilágát, át kell élnie a magvetés őszét, a megpróbáltatások telét, a kikelet tavaszát, hogy a nyár napsütése ízes gyümölccsé érlelje. A magyar szabadság és függetlenség eszméje oly régi, mint maga a magyarság. Magját elvetette már az ázsiai puszták végeláthatatlan határtalansága. Ott csírázott az a vérszerződésben; Szent István fiához intézett csodálatos intelmeiben; az aranybullában - amely Európa első alkotmányos kötése, - a tatár s török elleni harcoknak a művelt nyugati kereszténységet s a magyar önállóságát, szabadságát védő legendás küzdelmeiben, Bethlen Gábor és Bocskay István győzelmes háborúiban, Thököly, Rákóczi bukásukban is diadalmas szabadságküzdelmeiben, a pragmatica sanctio feltételeiben. Ezek után érlelte csak a múlt század eleji reformkor politikai és irodalmi tavasza érett gyümömölccsé a márciusi eszmék valóraválását. Hiszen már az utolsó rendi országgyűlés 1848 március 3. felirata, mint a nemzet követeléseit terjesztette az uralkodó elé ama követeléseket, amelyeket Pesten március 15-én az ifjúság hitelvekként foglalt pontozatokba. A rendek e Kossuth fogalmazta indítványt egyhangúlag fogadják el, mert amit Kossuth követelt, minden merészsége mellett csakis korszerű alkalmazása volt annak, amit Magyarország a Habsburg-ház uralomrajutása óta szüntelenül és rendületlenül igényelt. Míg azonban a múlt század eleji reform-mozgalom előtt a szabadság és függetlenség a rendi alkotmány keretében volt csak elképzelhető, addig a fejlődésnek megfelelően azután ez már csak a jobbágyfelszabadítás s a jogegyenlőség korszerű világszemléletében nyerhetett beteljesedést."