Válság 1953 [antikvár]

Aki a magyarság újkori történetét megírja, arra kell felelnie, hogy süllyedt J)ennszi'dött'''té ez a nagy középkori nemzet tulajdon országában, (Németh László, 1943) ELŐSZÓ Az 1953-as nyári válság történetének tudományos igényű bemutatására alapvetően két dolog ösztönzött. Az egyik a téma eddigi, meglehetősen egyoldalú, a hivatalos párthatározatok közreadására szűkült tudományos feldolgozottsága, mert ezek az egyébként szakszerű publikációk nem tárták fel kellő mélységben azt, amit a magam részéről az 1953-as nyári események egyik leglényegesebb kérdésének tartok: az ország vezető rétegében, a kommunista káderrétegben keletkezett mély válságot. Amikor e kötet kiadásának gondolata leimerült, időrendben éppen ennek a sajátos válságnak a ténye volt az első indíték, amely a kutatások megkezdésére ösztönzött. Ez a vezető réteg ebben a szerepében egészen új volt: csak néhány évvel korábban, egy idegen hatalom, a Szovjetunió akaratából végrehajtott elitcsere következtében szerezte meg az ország vezető pozícióit. Ebben az összefüggésben igen ígéretes kutatási és elemzési feladatnak mutatkozott, hogy ez a hatalomhoz nem a maga erejéből jutott csoport képes-e megállni helyét az ország élén, vagy gyorsan fény derül alkalmatlanságára. Nos, az 1953-as válság története, amely egyébként kívülről, a szovjetektől kapta a kezdőlökést, meglehetősen frappáns választ adott a kérdésre. Tanulságos az is, hogy a kialakult helyzetben a káderréteg mihez kötődött inkább: országához, Magyarországhoz, annak történelmi múltjához és XX. századi jelenéhez, vagy egy nemzetközileg megszervezett, egységes irányítás alatt álló politikai erőhöz, amelyet nemzetközi kommunista mozgalomnak neveztek akkortájt. Ha a tisztelt olvasó akár csupán belelapoz a könyvünkben közölt egy-egy párt vezető-testületi ülés referátumainak és hozzászó-