Bővebb ismertető
Munkácsy Mihály és Paál László munkássága új színnel gazdagította a múlt század utolsó harmadában változatos képet mutató hazai festészetet. A reformkor érett klasszicista, majd biedermeier festészete még a 70-es évek elején is éreztette hatását, s bár Székely Bertalan és Madarász Viktor már a nemzeti romantika gyermekei, különösen történelmi képeikkel még sok szállal kötődnek akadémikus hagyományokhoz. A hivatalos művészetpolitika által pártfogolt művészek - Benczúr Gyula, Lotz Károly, Than Mór - tevékenységével párhuzamosan, ugyancsak a 70-es évek elején, egy új irányzat is kialakulóban van a magyar festészetben. A század vége felé a művészetfelfogásban is éreztette hatását a kapitalista fejlődés következtében megváltozott természetszemlélet és emberábrázolás. Néhányan - elsőként a franciaországi Barbizonban élő festők -, szembehelyezkedve az akadémiai oktatással, a szabadban kezdtek dolgozni, s ezáltal közelebb kerültek nemcsak a természethez, de az emberek életéhez is. Corot, Millet, Courbet vásznain az embert és környezetét kevésbé idillikusan ábrázoló, hol líraibb, hol tárgyilagosabb szemléletű világ bontakozik ki.