Magyar történelem 3. [antikvár]

Az első válság: István király rendkívül szerencsétlenül választotta meg az utódját. Péter (1038-1046) vitéz ember volt, hivő keresztény, de ő magyarság testében-lelkében idegen. A nemzetet nem értette meg, és a nemzet sem fogadta el őt, csak betolakodónak, trónja bitorlójnak tekintette. Péter jól tudta ezt, ezért országlásában néhány Istvántól örökölt udvari embertől eltekintve, főként idegenekre támaszkodott. Így már kezdettől fogva mély szakadék választotta el nemzetétől, ami szükségszerűen tragikus következményekhez vezetett. Társországok: László István király szenttéavatási ünnepségei alkalmával adta vissza Salamonnak szabadságát, de hamarosan meg kellett bánnia nagylelkűségét. Salamon először Regensburgba ment feleségéhez, aki testvére, a császár udvarában húzódott meg, de itt meglehetősen hűvös fogadtatásra talált. Innen hát tovább vándorolt, és végül is az al-dunai kunoknál kötött ki, és feleségül vette fejedelmük, Kuteszk leányát. Salamon még mindig nem adta fel a reményt, hogy egyszer visszaszerzi trónját, és 1085-ben Kuteszk kísérletében jelentős kun sereggel betört Magyarországra. A kunok végigpusztították Erdélyt és a környező vidékeket, de László hamarosan mozgósította a királyi seregeket, és személyesen vezette vitézeit a harcba. Több kemény csatában megverte a betolakodókat és kiűzte hősiességével, és fegyvertényei már életében legendákat szültek, melyek szájról szájra jártak, és a nagy királyt még közelebb hozták alattvalói szívéhez.