Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Az Országos Hadtörténeti Múzeum állandó jellegű kiállításának első három terme a magyar hadtörténelem legkorábbi - a honfoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig terjedő, s mintegy nyolc évszázadot felölelő - időszakainak hadtörténetét szemlélteti.Annak az aránytalanságnak, ami a hosszú időszak és a rövid terjedelem közt mutatkozik, alapvető oka - azon az objektív tényezőn kívül, hogy időben visszafelé haladva általában mind kevesebb a fennmaradt tárgyi emlék - abban a sajnálatos tényben keresendő, hogy a Hadtörténeti Múzeum csak 1918-ban alakulhatott meg, aminek következtében csak megkésve kapcsolódhatott be a rendszeres anyaggyűjtésbe, amikorra a külföld már felszívta a magyar hadtörténelmi emlékek színe-javát. Általános gyűjtőtevékenysége keretében természetesen a régebbi múltra visszatekintő Magyar Nemzeti Múzeum is gyűjtötte a magyar hadiemlékeket.Ilyen körülmények között a hátrány behozása, tehát a régebbi korok anyagából egy hézagmentes gyűjtemény létrehozása meddő vállalkozásnak látszott, ugyanakkor gyűjtőmunkájával a Nemzeti Múzeum ilyen irányú tevékenységét nyilvánvalóan zavarta volna. Ennek megfontolásával a két múzeum között a 30-as években megegyezés született, amelyben megállapodtak egy gyűjtési korhatárban. Dátumul 1715-öt, a magyarországi állandó hadsereg megalakulásának évét fogadták el, ami azt is jelentette, hogy a Hadtörténeti Múzeum a XVIII. századdal kezdte állandó jellegű kiállítását. Ily módon a hadtörténeti kiállítás tudottan csonka lett, amit nem tehetett teljessé a Nemzeti Múzeum kiállítása sem, mert rendeltetéséből kifolyóan a magyar történelem, a magyar kultúra minden ága emlékeinek egyenrangú helyet kellett biztosítania, s így abban, az arányosság megsértése nélkül, a hadtörténelmi emlékek sem kaphattak különösebb hangsúlyt.