1956 [antikvár]

1999. október 23-án jelent meg a forradalom igaz története első kiadása 5000 példányban. A tanulmány sikerére két esemény jellemző: 1. Néhány hét elteltével már szinte minden példány gazdára talált és tömegével érkeztek az elismerő vélemények a szerzőhöz és a kiadóhoz. 2. Hihetetlen összpontosított támadássorozat, melynek irányítói - természetesen - azok, akiknek valamilyen oknál fogva a tanulmány mondanivalója kényelmetlen vagy elfogadhatatlan. Kényelmetlen, mert nem pozitív beállításban foglalkozik azokkal az 56-os értelmiségiekkel, akik a kommunizmust liberalizálni kívánták, de nem a megszálló szovjet erők kivonulását, vagy a kommunista diktatúra teljes eltörlését követelték. Lehet, hogy nekik azokban a napokban igazuk volt, hiszen nélkülük, különösen a Petőfi Körben gyülekező írók kiállása nélkül nem került volna sor az október 23-i felvonulásra, ami estére, a szervezők szándéka ellenére forradalomba torkollott. Ennek a könyvecskének nem is az a célja, hogy ilyen, viszonylag rövid történelmi távlatból keresse részleteiben a forradalom előzményeit. Sem elegendő idő, sem elég megfelelő anyag nem áll senkinek rendelkezésére, hogy foglalkozni tudjon azokkal a százezrekkel, milliókkal, akiknek a lelkében lángoló gyűlölet égett mind a Szovjetunió, mind a szovjetek által hazánkra telepített, népünket kizsákmányoló kommunista bérencekkel szemben. Ezért elismerés jár azoknak az értelmiségieknek, akik tollukkal nyitottak utat annak a bátorságnak, ami végül is október 23-át eredményezte. Itt van a kényelmetlenség! Az elmúlt 10 évben az 56-os Intézet által kibocsátott, valójában igaz történelmi adatok egyoldalúak, nem a forradalom hőseiről, a Pesti Srácokról, nem a forradalmat megelőző terrorról, nem az egész ország területén elkövetett gyalázatos vérengzésekről és Haynaut is megszégyenítő megtorlásról írnak, megnevezve a Kádár rezsim bűnöseit és követelnék azok felelősségre vonását.