56 [antikvár]

Tisztelt Olvasó!A Harsányi János Főiskola adott otthont 2006. szeptember 8-án az 56 EMLÉKEZETE, avagy A BENNÜNK ÉLŐ TÖRTÉNELEM című konferenciának.A rendszerváltás óta érzem, hogy a történelem soha, egyetlen nemzetnek sem engedi meg a szabad mozgást, sőt minél gazdagabb, iskolázottabb, globalizáltabb, informáltabb lesz a kor emberisége, annál inkább csökken a népek, társadalmak mozgásszabadsága. Sorsunk egyre jobban determinált. Ezt az olyan nagyon érzékeny zsenink, mint József Attila, jobban megértette korának bármelyik politikusánál." - írja Kopátsy Sándor 1956 című dolgozatában, és e néhány sor a konferencia mottója is lehetne.Ma már oly könnyű azt kimondani, hogy 56-os forradalom", hiszen ez a hivatalos megnevezése a korábban ellenforradalomnak minősített vagy sajnálatos októberi események"-ként aposztrofált, történelmi léptékkel mérve is fordulópontnak, tájékozódási pontnak tekinthető nemzeti vállalkozásunknak".De ez a hivatalosság" egyúttal zavaró körülmény is, mert nem mindenki gondolja úgy, hogy 1956 késő őszének történései a nemzet felemelkedését szolgálták, hogy mindazok, akik lelkes hívei voltak, tetteikkel a nemzet történelmének fényes lapjait írták.Közel van 56.A tervezés, előkészítés idején sem gondoltam, hogy lehetséges egy olyan konferenciát szerveznünk, ahol mindenki mindenkivel egyetért, és akár szimbolikusan is, de megbékél a nemzet. Hiszen a tudomány szigorú mércéjével sem lehet tárgyilagos ítéleteket alkotni addig, ameddig átélői vannak egy történelmi eseménynek, mert végső soron minden értékelés, ítélet szubjektív lesz, akár tetszik, akár nem.De úgy véltem, megkísérelhetjük az álláspontok közelítését, ha olyan kortársakat, politikusokat szólaltatunk meg, akik képesek a perbeszédek helyett párbeszédekre, akik tudják, hogy gyűlöletre nem lehet nemzeti stratégiát építeni, akik azt vallják - József Attilával szólva -, hogy a nemzet: közös ihlet".Mert Veres Péternek igaza van: A zavaros múlt csinálja a zavaros jelent".Hosszan sorolhatnánk és idézhetnénk a magyar nemzet jeles személyiségeit, akik a megosztottság ellen léptek fel szóval és tettel. Mert minden belső viszály gyengíti a közösség alkotó energiáit, rontja életesélyeit, ahogy manapság mondjuk: gyengíti versenyképességét. A politikusok és minden írástudó felelős azért, hogy a közjó szolgálata előbbre való legyen, mint az egyéni vagy csoportérdekek érvényesítése.Akik eljöttek, így gondolták, és ezért a konferencia anyaga szellemi közéletünk becses dokumentumának tekinthető.Aki olvassa, adja át!Antalóczy Attila56 emlékezete