A budai Sándor-palotában történt [antikvár]

NÉHÁNY SZÓ A „SÁNDOR-PALOTÁRÓL" 1806-ban épült, klasszicista stílusban, megelőzte azt a nagyszerű építészeti korszakot, amikor Pollack Mihály a Nemzeti Múzeumot, Hild József a Lloyd-palotát, Zitterharth Mátyás pedig a régi Nemzeti Színházat és a Vármegyeházát építette. A palota első lakói Sándor Vince gróf és felesége, Szapáry Anna grófnő voltak. József nádor velük rendeztette az udvari parádékat — miután 1801-ben meghalt a felesége; falai látták, a bécsi kongresszus után, Ferenc császárt és szövetségeseit, amikor Bihari húzta a magyar nótákat, s I. Sándor orosz cár is táncra perdült Sándor Vince gróf fia, a lovasbravúrjairől világhíres Sándor Móric gróf „az ördög lovászmestere" volt. Tőle vásárolta meg az állam a palotát a mindenkori miniszterelnök rezidenciájául. Ez a könyv a Sándor-palota másfél évszázados történetéből mintegy két évtizedet, az 1919. augusztus 1-től 1941. június 27-ig terjedő időszakot öleli fel. Tizenkét miniszterelnök — Peidl Gyula, Friedrich István, Huszár Károly, Simonyi-Semadam Sándor, Teleki Pál gróf, Bethlen István gróf. Károlyi Gyula gróf. Gömbös Gyula, Darányi Kálmán, Imrédy Béla, ismét Teleki Pál gróf, Bárdossy László — váltotta egymást e huszonkét esztendő alatt a Sándor-palotában. A leghosszabb ideig, több mint tíz éven át Bethlen István, a legrövidebb ideig, hat napig, Peidl Gyula volt a palota lakója. Általában megállapítható: e miniszterelnökök — híven az ellenforradalmi korszak jellegéhez — váratlanul lettek a Sándor-palota urai, de még rejtélyesebb körülmények között buktak meg. Nemcsak a magyar világi és egyházi nagybirtokosok, a finánctőkések, az ellenforradalom méhében fogant titkos szövetségek és társaságok emelték miniszterelnöki székbe és taszították le, távo-