A katolikus autonómia-mozgalom 1848-1871 [antikvár]

Kútfők és irodalom. A KATOLIKUS AUTONÓMIA-MOZGALOM CÉLJA hazánk bevett felekezeteiéhez hasonló önkormányzat megszerzése a magyar katolikus egyház számára az 1848. évi XX. t.-c.- ben kimondott vallásegyenlőségi elv alapján. Az 1848-ban kitűzött cél még nem valósult meg s a magyar katolikus egyház a teljes önkormányzatra irányuló igényét sohasem ejtette el: a fejlődés tehát nem tekinthető lezártnak. A történelmi vizsgálódás körébe azonban az autonómia-mozgalomnak csak az a hét évtizede tartozhat, amely 1848-al kezdődik és az 1917. évi Apponyi-féle törvényjavaslattal zárul. A következő szakaszokra oszthatjuk: 1. A megindulástól Világosig (1848-49). Ezután az alkotmányos élettel együtt az autonómikus törekvések is szünetelnek. 2. Eötvös József báró kezdeményezésétől az első autonómiai szervezet megalkotásáig az I. autonómiai kongresszuson (1867-71). 3. Az első szervező kongresszus után a mozgalom ideiglenes szünetelése, majd újabb lendülete ; a II. szervező kongresszus (1872-1902). 4. Törekvések a kilencszázas évek első két tizedében a kérdés törvényes rendezésére (1902-1917). - Ami ezután történt, bár részleges valósulása az autonómiának - az egyházközségi szervezet kialakulása (vagyis az autonómia kiépülése alulról felfelé, tehát a régi törekvésekhez képest megfordított irányban), valamint a tanügyi önkormányzatot részben valósító törvényes rendelkezések (az 1934: XI. és 1935: VI. t.-c.) - már innen esik a történelmi vizsgálódás határán.