A magyar felsőház története [antikvár]

Bevezetés A Horthy-korszak politikai berendezkedését a parlamentáris és a diktatórikus kormányrendszer közötti átmenetiség jellemezte, melyet újabban a nemzetközi szakirodalom autoriter rendszerként határoz meg. Formailag érvényesült az egyes államhatalmi ágak megosztottsága, az egymást váltó kormányok csak parlamenti felhatalmazás birtokában működhettek, s utóbbit tekintették a népszuverenitás legfőbb megtestesítőjének. A parlament azonban nem rendelkezett hatalmi jogköre teljességével, s úgy biztosította a mindenkori kormány legitimitását, hogy csak csekély mértékben gyakorolhatta felette ellenőrző és felelősségre vonó funkcióját. Az országgyűlés korlátozott hatalmi jogosítványai gyakorlása mellett érdekeket jelenített meg, ütköztetett és meghatározott értékrendszert képviselt, tehát részt vett a közvélemény formálásában. A felsőház nemcsak a törvényhozás részét alkotta, hanem egyedi felépítésénél és működésénél fogva számos elemmel gazdagította is azt. Politikai szerepének feltárása ennélfogva megkerülhetetlen a korszak egészének megítélésénél. Célom az volt, hogy rekonstruáljam az intézmény helyét a parlament, illetve a politikai döntéshozatal mechanizmusán belül 1927 és 1945 - a megalakulás és az érdemi tevékenység megszűnte - között. Elemzésem négy fő problémakör köré szerveződött: a legfontosabb politikai kérdések megjelenése, illetve lecsapódása a második kamarában, a belső struktúra, valamint a kormányhoz és a képviselőházhoz fűződő viszony alakulása. A kötet gondolatmenetét is - kronologikus tárgyalási renddel kombinálva - elsősorban ezek a szempontok határozták meg. A mondottakból következően munkám alapvetően politika- és intézménytörténeti jellegű. Az országgyűlés 1927 és 1945 között kétkamarás formában működött. A felsőház súlya, szerepe és hatásköre elmaradt a képviselőházétól, ez azonban még nem magyarázza azt, hogy előbbivel a szakirodalom alig foglalkozott. Mindössze néhány, döntően jogtör-