A magyar nemzet története ősidőktől napjainkig [antikvár]

Egy összefoglaló munka, amely arra törekszik, hogy egy tudományág eredményeit lehetőleg minél teljesebben közvetítse a nagyközönséghez, eredetiségre nem törekedhetik. Hisz az ily természetű munkának épp az az értéke, ha a szerző minden jelentősebb részeredményt beolvasztott az egységes előadásba. Az utóbbi évtizedekben nagy lendületet vett magyar történelmi kutatás gazdag eredményeinek egyetlen széleskörű, átfogó előadása a Hóman Bálint és Szekfü Gyula tollából megjelenő 'Magyar Történet. Ebből az alapvető műből eddig öt kötet jelent meg, amelyek a magyar történetet az ősidőktől Károly Róbert haláláig és Mohácstól a 18. század végéig adják elő. Ezekre a korszakokra nézve előadásom folyamán elsősorban, sőt egy-egy momentumnál kizárólag Hóman és Szekfü előadására támaszkodtam. A történetírásnál az előadó egyénisége kétségtelenül mindig érvényesül, a saját felfogásom Hóman és Szekfü előadásától egyes pontokon inkább Szekfü megállapításainál tér el. Eltérő véleményemet természetesen érvényesítettem. A közelmultban három olyan összefoglalás jelent meg, amelyek a magyar történet olvasásához bevezetésül használhatók, melyekben a szerzők rövid összefoglalásokban igen becsesen mutattak rá a történés rugóira, az események eszmei hátterére. Ez a három mű Szekfü Gyula: A magyar állam életrajza, Budapest (év nélkül, két kiadás); Eckhart Ferenc: Bevezetés a magyar történelembe, Pécs-Budapest, 1924; Domanovszky, Alexander: Die Geschichte Ungarns, München-Leipzig, 1923. Könyvem megírásánál, különösen azoknál a koroknál, amelyek a Hóman-Szekfü-ből még nem jelentek meg, mindhárom művet sikerrel használtam.