A magyarok titkai [antikvár]

Cldsxó K nemzetek életében vannak jelentős évfordulók, amelyek okot adnak az emlékezésre. Némely emléknapok az egykori dicsőség fényét vetítik ránk, s vannak amelyek a gyász, a gyalázat napjai. Nekünk, magyaroknak, mindkettőből bőven adatott. A korábbi századok krónikáit lapozgatva, előbb a dicsőségből, majd közeledvén jelen korunkhoz, a gyász napjaiból jutott több nekünk. Sokan úgy vélik, minek a múltat feszegetni, ami történt, megtörtént - inkább a jelennel és a jövővel foglalkozzunk. Tévednek akik így gondolkodnak, hiszen múltunk ismerete nélkül aligha értjük meg jelenünket, s jövőnket talán még kevésbé. A múlt velünk, s bennünk van, ha akarjuk, ha nem. Hallgatni ugyan lehet róla, de letagadni aligha. Ahogy minden ember apától fogantat, anyától születik, s magában hordozza az elődök génjeit - úgy egy nép, egy nemzet, egy ország is az előző nemzedékeknek köszönheti létét, sikereit és balsorsát egyaránt. A múltban gyökereznek mindazon szokások, hagyományok, értékek, amik a nemzetet nemzetté teszik, s ez egyben a jövő záloga is. Világosan látta ezt a szent életű bíboros-hercegprímás, Mindszenty József, amikor 1947-ben érezve egy hitetlen kor jövetelét, így fogalmazott: „Ébresztgetem nemzetünk megszentelt hagyományait, amelyek nélkül egyesek talán igen, de a nemzet nem élhet." ^ Mindszenty gondolata vezéreljen bennünket akkor, amikor keresztény államiságunk ezredik évfordulóján nemzetünk megszentelt hagyományaiból kívánunk átnyújtani egy csokorra valót az Olvasónak.