A magyarok történelme II. [antikvár]

1. §.János és I. Ferdinánd ellenkirályok trónfoglalása.A mohácsi vész után szomorú napok virradtak hazánkra. A király és a nemesség szine, virága elhullott; a pártviszályok kettős királyválasztásra vezettek s a kitört polgárháború a törökök beavatkozását, majd a törökök uralmát vonta maga után. Az ez után következő két hosszú század leirhatlan nyomort és szenvedést árasztott el az egész országban.Itt-ott még küzdöttek a magyarok az eltévedt török csapatokkal, a szerencsétlen Lajos király holttestét sem találták még meg, és már is a kettős királyválasztás zajától visszhangzott az egész ország.Szapolyay János erdélyi vajda, ki seregével már Szegedig jutott, a mohácsi vész hirére mitsem gondolt az ország védelmével s 14, mások szerint 40 ezernyi hadával mozdulatlanul nézte a Duna és Tisza közének elpusztítását, nem gondolt még a foglyok kiszabadítására sem; hanem seregével Tokajba vonult vissza, hol pártját előleges tanácskozásra összegyűjtötte.1 A köznemesség zöme gyűlt össze Tokajban, hol Verbőczy István indítványára az 1505-iki végzés értelmében a nemzeti királyság elvét tűzte zászlójára, a királyságra Szapolyay Jánost kijelelte és nov. 5-ére Székesfehérvárra király-választó-országgyülést hivott össze.2Szapolyaynak azonban sok ellensége volt; ezek Báthory István nádor verérlete alatt egyesültek Maria özvegy királynéval, a ki Szapolyay János házassági ajánlatát visszautasította3 és elhatározták^1Szerémi György emlékirata. Magy. Tört. Emi. írók. I. 126.2U. o. Istvánfy. IX. 134.3Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 139.