A magyarság rövid története [antikvár]

I. REFORMESZMEKSzéchenyi programjaA reformkor évtizedei különös jelentőséggel bimak a magyar nemzet életében: történelmünk alakulásában. Gondoljunk a sok ragyogó névre és eredményre, melyeket a nenizeti emlékezet őriz, függetlenül attól, hogy mekkora részt vállaltak a reformidőket követő 1848-49-es forradalomban és önvédelmi harcban, s egyáltalán szükségszerűnek tartották-e a háboríit és a véráldozatot. A reformkor elnevezés a korszak jellegére utal, a múlt század 30-as, 40-es évei fő társadalmi törekvéseinek képviselőire, akik a tervezett, jórészt gyökeres változásokat törvényes reformokkal, nem forradalmi úton akarták elérni.Az 1830. júliusi párizsi forradalom hullámlökéseit egész Európa megérezte. Az itthoni gondolkodó fők előtt is világossá vált, amiben már korábban reménykedtek, hogy a nagyhatalmak Szent Szövetsége nem tarthat, míg a világ. Franciaországban elűzték ,,az Isten kegyelméből" uralkodó királyt, s az abszolutizmus romjain polgári alkotmányos királyságot hoztak létre; Belgium független államként kivált a holland vezetés alatt álló németalföldi királyságból. A lengyel nemzeti felkelést a cári seregek túlereje leverte, az európai közvélemény rokonszenve ellenére felszámolták az ország alkotmányát; Pármában és Modenában, illetve a Pápai Állam területén, Bolognában és Romagában az olasz felkelők viszont a Habsburg elnyomó hatalommal szemben maradtak alul.Az újabb párizsi foiTadalom híre inkább a fiatalság körében váltott ki lelkesedést Magyarországon, a nemesi vezetők többsége megrettent a véres megoldástól. A haladás, a modernizáció vágya azonban, az éppen ülésező pozsonyi országgyűlés ellenzéki követelései szerint is, mind tartósabban befészkelte magát a szívekbe s az agyakba. Hiszen politikailag változatlanul súlyosan nehezedett Magyarország népeire az a konzervatív hatalmi akarat, amelyet a bécsi udvar igyekezett Európára erőltetni. Más volt már a magyar uralkodói réteg tapasztalata és igénye, a vármegyei nemesség lassan erjedő, érlelődő felfogását is bekalkulálva, mint azé, amelyik sokáig tetemes hasznot húzott valamikor a napóleoni háborúkból, midőn megnőtt az agrártermékek ára és kereslete, s a magyar gabona mellett a gyapjú meg a dohány is fő kiviteli cikknek számított.