A mai magyar társadalom [antikvár]

Minden gondolkodó, a jelenségeket megfigyelő és értékelő ember előtt világos, hogy a magyar nemzet ismét válságos korszakainak egyikét éli. Az ország területének megcsonkítása, gazdasági létünk alapjainak megrendülése, bizonyos aggasztó közéleti tünetek egyaránt arra vallanak, hogy az átmeneti korszakok bűnei és hibái mind erősebben érvényesülnek. Megszűnt vagy csökkent azoknak az erőknek a hatása, amelyek nemzetünk történelmének megelőző fejezetében uralkodtak és nem jutnak még teljes érvényesülésre azok az erőtényezők, amelyek a következő fejlődési fokot jelentik. Ilyen megrázkódtatások többször érték nemzetünket abban az évezredben, amelyet a Kárpátok övezte területen töltött. Az események krónikásából az állami és társadalmi lét rejtett rugóinak kutatójává vált történelem ma már azt tanítja, hogy a nagy katasztrófák: a tatárdúlás, a török hódoltság, Bécs túlhatalma nem tisztán és talán nem is első sorban tőlünk idegen erők velünk szemben ellenséges fellépésére vezethetők vissza, hanem nemzetünk életerejének időleges csökkenésére, nemzeti társadalmunk egyes alkotó elemeinek gyengülésére, a szervezési elv csődjére. Mihelyt a megerősödött, új helyzetbe került társadalom megtalálta az új szükségletekhez mért védekező szerkezetet és az alkotásra képesítő szervezetet, megindúlt az emelkedés folyamata is. Ez ad reménységet arra, hogy ezúttal is fel fogjuk lelni az emelkedés hosszú, meredek és tövisekkel szegélyezett útját.