A mi huszadik századunk [antikvár]

Elöljáró beszéd "Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. / / Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre." Kosztolányi Pezsö Jelen kötet már címével felveti a kérdést, lehet-e, kell-e még az oly viharos XX. századi magyar történelemről újabb önálló művet írni, miután már könyvtárnyi alkotás született meg mindhárom itt sorsfordítóként középpontba állított esztendővel kapcsolatosan is. A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, eleve válasz erre. Igen, határozottan vállalt nemzeti érzelmű feldolgozásra még mindig szükség van. Nemcsak a témától elidegenedett kutatóként, hanem eleinket megbecsülő, igaz magyarként is meg kell szólalni, papírra kell vetni, mi is történt velünk valójában. Ezek az írások elsődlegesen a XXI. századból eddig eltelt néhány esztendő hazai politikai bukdácsolásait tapasztalva, az ehhez görcsösen ragaszkodók részéről a hatalomgyakorlás Jelen irányvonalának az igazolására mutatkozó, a múlt meghamisítását is felhasználó hazugságözön ellenhatásaként születtek meg. Végleg fel kellett ismernünk, hogy a nemzetközi „kommunista" Saulusokból nemzetközi „demokratikus" Paulusok lettek, a változás csupán annyi, megtagadott nemzettestvéreik feletti hatalmukat immár nem orosz szuronyokkal, hanem amerikai bankokkal biztosítják. Nekik sem a kommunizmus szóban rejlő „általánosan közös", sem a demokratizmus fogalom által lefedett „népuralom" meghatározáshoz nincs közük. Hatalmuk továbbra sem a nemzetakaratot testesíti meg, ezért az ezt igazolni szándékozó, múltat, Jelent, Jövendőt tekintve egyaránt megtévesztő tanításaikat tapasztalva, nem hallgathatunk tovább. Ezekkel a mindenünnen visszaköszönő liamis nézetekkel szemben a múltbéli eseményeket illetőn feltétlenül indokolt a már megjelent, de elfeledett, vagy még levéltárakban, irattárakban elfekvő forrásokhoz visszanyúlni és azok tükrében, azokra építve a valós összefüggéseket bemutatni. Hiteles csak az a történelmi mű lehet, amely - miként reményünk szerint ez is - így tesz. Ez az eljárás különösen már a kiindulópontot illetően feltétlenül indokolt. Ugyanis napjaink hatalombitorlói részéről és mindeddig ismeretlen, háttérbeli idegen megbízóik akaratából furcsa Játék folyik. így az önmagát a többiek elé tolt Jelenlegi elsőszámú politikus, aki messze nem a szó eredeti értelmében „államférfi", hanem aki hatalmi tébolytól megszállottan mindenki mást eltipor, úgy fogalmazott, hogy pártja és kormánya politikájának „a nemzeti progresszió /lialadás/, demokra- ~ 5 ~