A polgári Magyarországért II. kötet [antikvár]

Csak bele kell tekinteni a kötet tartalomjegyzékébe meg a névmutatóba, hogy elénk táruljon a polgári Magyarország megteremtéséért folyó küzdelem történelmi értelme, hogy lássuk a megvalósulás erősödő és bővülő folyamát. A közélet, a tudomány és a művészetek kiemelkedő személyiségei álltak csatasorba, hogy a közös gondolkozás és cselekvés sokféle formájában vigyék át az ügyet - a polgári értékek megvalósításának hitét - a túlsó partra. Evégből egyéves előkészítő munka eredményeként, kilenc társadalmi szervezet és 115 magánszemély akaratából 1996. február 25-én Budapesten megalakult a Magyar Polgári Együttműködés. Az alapítók felismerték - mint azóta megszámlálhatatlanul sokan mások is hogy a társadalom nem volt felkészülve a nagy átalakulás nehézségeire; hogy súlyos gondok tornyosultak fölénk általában és személyesen is; hogy ezeket a balliberális kormány antiszociális politikája még tovább súlyosbította, a társadalmat a kettészakítottság, az elszegényedésnek és biztonság sokféle hiányának félelmébe taszította; hogy a sok nehézség meghaladása és a polgári életviszonyok megteremtése türelmes, hosszú távú gondolati és cselekvési stratégia kiépítését és megvalósítását igényli. Ehhez a nemzeti elkötelezettség, a nemzeti liberalizmus és az európai kereszténydemokrácia értékrendjének hármas egységében meg kellett fogalmazni a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet megannyi kérdésére az etikus cselekvés jó válaszait. Ebben a helyzetben nagy szerepük volt a civil szerveződéseknek, köztük különösen a Magyar Polgári Együttműködésnek. Az egyesület kezdte újjászőni a polgári életforma és felelősség szakadt szövetét. Növelte a közéleti kultúra közösség- és társadalomformáló erejét, a tulajdon és a tudástőke felhajtóerejét. Konferenciákkal, vitaülésekkel, nemzeti ünnepek méltó ünneplésével, tévé- és sajtószereplésekkel, kiadványokkal, könyvekkel, kiváló előadók és nagy művészek közreműködésével. Pesten és vidéken ezrek számára, a tévé útján milliók számára felemelő élmények erejével tudtunk fontos kérdéseket végiggondolni. Mindez része annak a gondolat- és élményanyagnak, amivel valamennyien hozzájárultunk helyzetünk, országunk és saját magunk jobbításához, az általános és politikai kultúra gazdagításához. Elősegítettük, hogy az emberek ne csak elszenvedjék a gondok sokaságát, hanem lépjenek ki magánnehézségeik világából, és együtt gondolkodjanak a dolgok megoldásán, együtt cselekedjünk az egyéni és közös sors szebbé tételéért. Mert fontos dolgunk a társadalom minél szélesebb rétegeinek lelki, kulturális, etikai, közéleti és politikai újjáépítése.