A Rákócziak kora (rossz állapotú) [antikvár]

Az ötvennégy esztendő, melyen át I. Lipót és I. József királyok ültek Szent-István trónusán, nemzeti történetünk hőskölteményének egyik legemlékezetesebb szakasza. Ez időben szabadult meg az államterület legnagyobb része a török uralomtól s Buda visszafoglalása soha el nem halaványodó fénynyel övezi e korszakot. Csakhogy az örök emlékezetű eseményt véres vajúdások, romboló belmozgalmak előzték meg, kisérték és követték. E mozgalmak Lipót trónra léptével kezdődtek s csak fia, József halálával szűntek meg s végletekig elmérgesitették a korona és a nemzet, a királyi hatalom és a magyarság egymáshoz való viszonyát. Lipót trónra léptének már első évében megdőlt az a hatalmi egyensúly, melyet a bécsi béke a magyar államterületen alkotott s mely félszázadon át biztosította a magyarság legfőbb nemzeti érdekeit a császári és a török udvar túlkapásai ellen. Erdély, mely addig magyar politikájukban mindkettőt mérsékletre, kiméletre kényszeritette, külső és belső háborúkban meritette ki régi erejét. Ezzel az egyensúly megbomlott s Bécsből és Konstantinápolyból egyaránt özönnel zudittattak a szenvedések magyarságára.