A reszlovakizáció [antikvár]

Borítói kissé kopottasak.
Már a II. világháború utolsó szakaszában egyértelművé vált, hogy a csehek és szlovákok nemzeti államaként felújítandó Csehszlovákia meg akar szabadulni az országban maradó nem szláv, azaz német és magyar lakosságtól. Az új, kisebbségellenes nemzeti politikát meghirdető Kassai Kormányprogram elfogadása (1945. április 5.) jelentette a kezdetét annak az intézkedéssorozatnak, amely » során a csehszlovákiai magyar kisebbség egészét háborús bűnösnek nyilvánítják, s megvonják tőle a csehszlovák állampolgárságot, elkobozzák ingatlanjait, bezárják iskoláit. A magyar lakosság nagy tömegeire a kitoloncolás, a kilakoltatás, az internálás, a lakosságcsere várt... E folyamat egyik fejezetét alkotta az ún. reszlovakizáció, a szlovák etnikai terjeszkedés egyik sajátos formája. Ez azt jelentette, hogy a magukat magyarnak valló személyek szlovák őseikre hivatkozva megváltoztathatták nemzetiségüket, és szlováknak jelenthették magukat. Ennek fejében mentesültek az egyoldalú kitoloncolástól, a deportálástól, megtarthatták vagyonukat, visszakapták csehszlovák állampolgárságukat. A reszlovakizálás 719 települést érintett, s ennek során 423 264 személy kérte a szlovák nemzetiség megadását... Vadkerty Katalin könyve elsőként és objektíven mutatja be a csehszlovákiai magyarság háború utáni megpróbáltatásainak eme tragikus fejezetét.