A tizenhárom aradi vértanú [antikvár]

"Arad pedig - a magyar Golgota". Így tekintett rá már egykoron a levert szabadságharcot sirató nép, s joggal így őrzi mindmáig a történelmi emlékezet. Az a tizenhárom életút, melynek rövid történetét most a kezében tartja az olvasó, a tények erejével igazolja Kossuth Lajos szép biblikus hasonlatának súlyos igazát. Tizenhárom sors - polgárok, grófok, nemesek, horvát, szerb, örmény, német, osztrák, magyar katonák életútja fut végül össze az aradi várban, hogy azután a maga tragikus végkifejletéhez jusson el azon a kora őszi reggelen. "Közeledtünk a kitűzött helyhez - emlékezik vissza az áldozatokat kísérő minorita atyák egyike - s én, megvallom érzékenyen könnyeztem. Nagysándor ezt észrevéve, hozzám fordult, s így szólt: "Tegnap ön vigasztalt engem és most sír." De már ekkor majd az oszlopok ellőtt állánk, mire a katonaság sorfalat képzett, s mi a közepét foglalnánk el, végezve ki-ki társával imáját. Ekkor jött hozzánk Leiningen, s noha ágostai vallású volt, így szólt: "Imádkozzunk tisztelendő urak, együtt, hisz mindnyájan keresztények, mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk." Tettük is egy szívvel-lélekkel. Erre következett az ítélet fölolvasása s kezdetét vette a vérfagylaló működés..."