A történelem peremén [antikvár]

ELOSZO Minden tanulmánykötetnek van valamilyen koncepciója, ha úgy tetszik vezérfonala amely összeköti a benne szereplő tanulmányokat. Gyakran a szerző személye az akinek az írásait egybegyűjtik vagy egy szakma ünnepelt és megbecsült képvise lője, aki előtt a szakmabéliek ünnepi tanulmánykötettel tisztelegnek. De lehet szó akár egy témakörről is, amely köré szerveződnek a cikkek, vagy éppen egyetemi kötetről, amelyben például OTDK versenytanulmányok szerepelnek. Jelen kötet közös nevezője ennél személyesebb és így egyedibb is: olyan tudósok írásai szerepelnek benne, akik barátok és a magyar történelem elkötelezett kutatói. Az évek során sokat tanultak egymástól, és legalább ugyanennyit tanítottak is egymásnak. Ugyanakkor sokkal inkább baráti kapcsoat fűzi őket össze, semmint hogy egy kör, avagy „team" tagjai lennének. Életkoruk, szakterületük, írói stílusuk, néha még történetszemléletük is eltérő, ugyanakkor személyes kapcsolatukon túl sorsukat összefűzi még egy közös tulajdonság: mindannyian a történettudomány margóján dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy bár hivatásuk és talán szenvedélyük is a történelem és annak kutatása, de mégsem a „szakmájuk": nem tagjai tudományos intézeteknek, kuratóriumoknak, illetve nem főállású munkatársai egyetlen egyetemnek vagy főiskolának sem. Azaz nem az „intézményi szakma tagjai", így nem megélhetésszerüen kutatják Magyarország múltját. Müveik, miként életpályájuk is, egyaránt viseli ennek a ténynek és létélménynek a pozitív és negatív következményeit. A kötet címe azonban nem kizárólag erre a sajátos létállapotra utal. Igyekszik egy régi „történelmi műfajt", az adalékközlést is felújítani: olyan írások szerepelnek itt a magyar történelem különböző korszakairól, amelyek nem feltétlenül tesznek nagy horderejű megállapításokat, mégis olyan kérdéseket vetnek fel vagy tisztáznak, amelyek bár a történelem, vagy a történeti érdeklődés és szakma peremén helyezkednek el jelenleg, mégsem marginálisak. Ezáltal más megvilágításba helyeznek, más oldalról mutatnak be már „lezártnak" tartott - ámbár nem feltétlenül befejezett - történettudományi kérdéseket. Azaz valami adalékot - ha mást nem, eltérő szemszögű értelmezést - tesznek hozzá a „peremről" a „centrumhoz". Megfér ebben a kötetben a művelődéstörténeti, búvárrégészeti, életmódtörténeti kutatás, vagy éppen a nem elsődleges forráskutatásra épülő szintézisteremtő