A választott úton [antikvár]

Van úgy, hogy az életben csak egyszer találkozunk valakivel és útjaink végérvényesen elválnak. Más életutak, ha egyszer találkoznak, egy egész életre kapcsolódnak egymáshoz. Emberek együtt haladó, olykor egymással ölelkező életpályát járnak be. Szerencsés esetben két ember sorsát meghatározó találkozások mindkettőjük számára értékes, gazdag, emberi kapcsolatok forrásai. Ilyen a mi kettőnk életútja Brutyó Jánossal. A felszabadulás utáni időszakban találkoztunk egymással. Brutyó János a harmincas évei derekán járt, én a húszas éveim vége felé. Fiatal férfiak voltunk, de az akkori időkben már érett embereknek számítottunk, hiszen olyan kemény, megpróbáltatásokkal teli időket éltünk át, amelyek hamar férfivá érlelték az ifjakat. A Horthy-fasizmus, a felszabadulás előtti munkásmozgalom, a háború, az illegalitás, az ország hadszíntérré válása, és még sorolhatnám azokat a rendkívüli tényezőket, amelyek folytán hamar érett, talán kicsit koravén nemzedékké váltunk. Korosztályunkból szedte legtöbb áldozatát a háború: a Don-kanyaról a bori táborig, Sopronkőhidától Dachau és más lágerekig pusztult a magyar férfiak színe-virága. Aki túlélte a háborút, a szenvedés pokoljárását, egy romokban heverő országban, elcsüggedt, reményt vesztett emberek között kellett hogy tovább éljen, dolgozzon.