A vérrel festett magyarországi kommunista évtizedek [antikvár]

Nem vagyok világító fáklya Magasba nem tör vakító lángja Tüzem az eget be nem ragyogja Fényem nem száll szerte csapongva.Mécs vagyok csak, fényem halovány Nem világítok hegyek ormán De ha elmúlok, és csonkig égtem utat mutattam a sötétben!Marton ArankaELŐSZÓTisztelt olvasóim közel, húsz évvel ezelőtt írt kézirataimat elővéve és néhány olyan adattal kibővítve melyet az utolsó években kiadott, történészek által megírt könyvekből vettem kölcsön, vagy talán csak az általam, nem pontosított adatokat másoltam ki, arra az elhatározásra jutottam, hogy a KOMMUNIZMUS FEKETE KÖNYVÉNEK megjelenése után, ideje megírni a hazánkban, az 1945 után történt szömyűsége-ket is! Igaz ezt már megpróbálták sokan megími, kisebb nagyobb érdeklődés kísérete mellett, de én talán előnyben vagyok, mert magam is átéltem majd egy évtizedet a vörös pokolban, és erről a "Sztrájk a pokolban és Tizenhárom év a Kreml kazamatáiban" megjelent könyveimben be is számoltam.A Kommunizmus Fekete Könyve, igen érdekes olvasmány, a sorok valóságról és szömyűségekről mondanak hírt. Igaz, csak kevés személynek van Magyarországon szerencséje és pénze is, hogy ezt a remekművet el is olvassa, az ÁRA végett. Ez igen sajnálatos, mert a könyv lapjairól az olvasó tiszta képet kapna arról az országról, hol valamikor és talán még ma is egyesek azt éneklik, hogy:"Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, mert minden ember tudja, hogy szabad!"Hogy mi a valóság, és mit is jelent a szabadság szó szépnek mondható hangoztatása, arra megpróbálok itt e könyvben feleletet adni. Mi is, akik Magyarországról lettünk elrabolva, és hamis, magyar személyek által gyártott vádak alapján halálra, vagy szerencsésebb esetben, huszonöt év, kényszermunkatáborra ítélve!A helyszínen ismerkedtünk meg a kommunisták által hirdetett szabadsággal, egyenlőséggel, igaz igen nagy, és igen véres árat fizettünk érte, és fizetünk még ma is! Míg a francia forradalomban az arisztokráciát)