A XX. század kataklizmái és az 1956-os forradalom [antikvár]

Mit jelent számunkra 1956? E kérdésre azért kell minden, a magyar társadalom és szélesebben a kultúra, az igazság ügyéért felelős embernek válaszolni, mert így derül ki, milyen mértékben vagyunk demokraták, humanisták, polgárok, európaiak, hazafiak, a keresztény kultúra méltó tagjai és képviselői, gondolkodó, felvilágosult lények. A polgári oldal a posztkommunizmussal szemben akkor számíthat győzelemre, ha valódi és nem hamis értékeket képvisel, illetve ha a hamis értékektől sikerül magát egyértelműen megszabadítania. E tekintetben az 1956-os forradalom próbakőnek bizonyul. Ugyanis szerencsétlen huszadik századunkban, amely egy értelmetlen, embertelen világháborúval kezdődött, majd két, a keresztény Európában addig ismeretlen diktatúrával: a kommunizmussal és a fasizmussal, illetve az emberiséget majdnem elpusztító második világháborúval folytatódott, az 1956-os magyar forradalom volt az az esemény, amely a valódi értékeket a legtisztábban és a legkövetkezetesebben képviselte. A forradalom kérdése azért is próbakő, mert manapság a magát szocialistának nevező baloldal nyilvánvalóan kisajátítani igyekszik. Az 56-os forradalmat elfojtó egykori kommunisták és a velük szövetséges balliberálisok arra hivatkoznak, hogy mindnyájan emberek vagyunk. Ez az ő szájukból azt jelenti, hogy nincs különbség a hóhér és az áldozat között, mert mindenki hol hóhérként, hol áldozatként éli életét, hiszen szerintük az embernek nincs halhatatlan lelke. Így nem az isteni igazság szeretete, az iránta elkötelezettség irányítja a gondolkodást és a magatartást, hanem más természeti lényekhez hasonlóan a "jó taktikát", a puszta vegetálást, az életben maradást biztosító ösztön.