Akar-e ön köztársasági elnök lenni? [antikvár]

Részlet a könyvből: Színes szürkeség Friderikusz Sándor előszó-szerű beszélgetése Csepeli György szociálpszichológussal F.S.: Ha valaki megveszi ezt a könyvet és látja, hogy a címben megkérdezzük: "Akar-e Ön köztársasági elnök lenni?", akkor két dologra gondolhat. vagy arra, hogy kitalált szövegeket, regényt, elbeszélést, dalt vagy más effélét fog olvasni, vagy arra, hogy beugratás áldozata, bolondra veszik vagy legalábbis játszanak vele. Mikor lesz igaza? CS.GY.: Kezdjük mindjárt a legelején, és akkor talán a kötet történetéből is sok minden világos lesz a feltett kérdéssel kapcsolatosan. Ebben az évben munkatársammal, Örkény Antallal politikai szociológiai vizsgálatba kezdtünk, melynek során fel kívántuk tárni, hogy a jelenlegi rettenetesen felgyorsult politikai mozgásban milyen kristályosodási pontok alkalmasak arra, hogy az emberek a társadalom, a politika, a gazdaság, a kultúra, a nemzet cseppfolyós és ugyanakkor eligazodásra borzalmasan szorító kérdéseiben állást tudjanak foglalni. Kiinduló pontunk az volt, hogy ebben a rohamosan bomló (bár már jóval korábban málladozó), szocialistának nevezett viszonylatrendszerben két, egymással 180 fokos szögben szembenálló lényegi léthelyzet van, amelyek kijelölik a politikai-ideológiai gondolkodás szélső horizontjait. Melyekre gondolok? Az egyik a piaci szerveződés, a másik pedig a központi újraelosztáson alapuló szerveződés, melyet Liska Tibor-nagyon szellemesen - osztogató-fosztogató mechanizmusként jellemez. Úgy gondoltuk Örkénnyel, hogy akik létüknél, egyéni boldogulási esélyeiknél fogva inkább a központi újraelosztási szerveződés beágyazottjai, azok "a lét meghatározza a tudatot" ősi marxista tételnek megfelelően ragaszkodni fognak a szocialista politikai ideológia alaptételeihez: az egyenlőséghez, a munka szerinti elosztáshoz, a párt vezető szerepéhez, a társadalom tervszerű, arányos fejlődésének törvényéhez és így tovább. Ezzel szemben azok, akik boldogulásuk feltételeit inkább a piaci szerveződésben való részvétel által teremtik meg, feltevésünk szerint valószínűleg a klasszikus liberalizmus által megfogalmazott eszmékben hisznek. Az egyéni szabadság, a törvény előtti egyenlőség, a parlamenti demokrácia, a pluralizmus, a szólás-, a vallásszabadság, a gyülekezés szabadsága, a hatalmi ágak (igazságszolgáltatás, törvényhozás, végrehajtás) szétválasztása, a többpártrendszer tartozik, e tanok körébe.