Állambiztonság 1956-1990 [antikvár]

Táblái kissé kopottasak, karcosak.
Kiszely ​Gábor kiemelkedő sikerű ÁVH – egy terrorszervezet története című könyve után a politikai rendőrség nem kevésbé vitatott és kényes témáját dolgozta fel a tőle megszokott alapossággal. Az eredeti dokumentumok, levéltári anyagok, egykorú jelentések és bizalmas iratok ismertetése nyomán az olvasó előtt feltárul egy embertelen, erkölcs nélküli rendszer működése, belső mechanizmusa. A könyv időrendi sorrendben mutatja be a kádári restauráció, az azt követő megtorlások és a „puha diktatúrának” nevezett több mint három évtized állambiztonságának ténykedését. A szerző kiemelten foglalkozik az ÁVH átalakításával, a Nagy Imre-ügy koncepciójának megvalósításával, a katolikus egyházba beépült ügynökhálózat történetével és a politikai rendőrség belső konspirációjával. Megismerhetjük a hazai értelmiség elleni megfigyelések és titkos műveletek hátterét (például a Tiszatájjal kapcsolatos botrányt), a hírhedett Lord-akció tervét és kudarcát. A politikai rendőrség működtetőinek és munkatársainak időnként megdöbbentő hozzá nem értése és szakmai analfabetizmusa arra a kérdésre is választ ad, hogy miért bizonyult végül tehetetlennek a rendszer egésze az értelmiség köréből induló „fellazítással” szemben, így akaratlanul is megnyitva az utat a reformokat, változtatásokat követelő törekvések előtt. Előszó: A kommunista diktatúra mindvégig jogot formált arra, hogy egy abszolútnak kikiáltott és fetisizált, a valóságban azonban csupán az alantas ösztönök átideologizálásából összegyúrt, tehát emberellenes "igazság" nevében terrorizálja a társadalmat. A korlátlan hatalom megkaparintásában, gyakorlásában, a forradalom utáni restaurációjában, majd konzerválásában a párt vezetőségének s apparátusának támasza és végrehajtója a mindenkori politikai rendőrség volt. A szervezet rendszerkonzerváló tevékenysége a forradalom utáni véres megtorlások befejeztével mindvégig a politikai hatalomból kizárt, a magánszférába száműzött s potenciális bűnelkövetőként kezelt, vagyis megfigyelt és ellenőrzött civil társadalom "kezelését" jelentette, ami lényegileg egyetlen formát ismert: az ellenségnek nyilvánított egyén ártalmatlanná tételét.