Amerikai börtönben (is) írtam [antikvár]

„Emigráns” ​íróként 2 hónap múlva bekövetkező (?) 60. születésnapomra ismét „magam lepem meg magam” ezzel a könyvvel. Elveimet soha áruba-nem-bocsátó irodalmi tevékenységem 45 esztendeje alatt függetlenségemet megőriztem. Sem a „kommunizmus” otthon eltöltött éveiben, sem az emigrációban „átvészeltek” idején sem hazai, sem kinti kiadó nem vett „szárnyai alá”. A miért-re az olvasó válaszol, hiszen híveim számának nagyságrendi gyarapodásával ellenfeleim súly-csoportja is terebélyesedett, akik nyílt dialógus helyett a „hátulról-támadás” útját választották, amikor 1997-ben ismét börtönbe juttattak. A Zas-versek, a Malomfalvi- és Szász-írások provokálta „nyakba sugározható”, ellenszer nélküli (?) dózis egyenlőre csak időlegesen kapcsolt ki a „forgalomból” – a végleges bénulás „bekövetkeztetésére” lélekben felkészültem. Egy kaliforniai magyar barátom 1997 októberi „szabadulásomkor” – halálos ágyáról! – vallotta meg nekem annak a „befolyásos” (?) amerikai, de Magyarhonból elszármazott közéleti személyiségnek nevét, akiről füle hallatára suttogta a „fáma” ismételt meghurcolásom tervezését és irányítását „kulisszák mögül”. Bizonyítani nem tudok – nem akarok! – számomra a bosszú Adonáj-i gyakorlata idegen… Amíg élek, írok – legyen a felelet: ez a könyv is, amire büszke vagyok. 1998. január 9.