Az elsülyesztett háboru [antikvár]

Előszó a magyar kiadáshoz A világtörténelem eseményeit csak egységes szintézisbe foglalva lehet helyesen megismerni, mert a világpolitika egységes összefüggő folyamat, egyetlen test egységes vérkeringése. Nem az egyes nemzetek politikájából tevődik össze, — hanem ellenkezőleg, az egyes nemzetek politikája különül el a világpolitikán belül és minél erősebben jelentkezik ez a különválása, annál jobban szembekerül a nagyobb egységgel. Az orosz birodalomnak ez a nagyerejü szembekerülése a történelem örökértékü és érvényű mozgató erőivel, — ez a probléma tartja ma lenyűgözve az emberiséget. Ennek tragikus és nagyjelentőségű epizódja futott le a közelmúlt világtörténelmének égboltozatán, amikor a magyar szabadságharc lefogta az orosz hatalom fenyegető lendületét, amellyel a szabad világ lerohanására készült. A magyar nemzet a maga hősi kiállásában, a világtörténelem legerősebb formáló erejének, a SZABADSÁGÉRT MEGHALNI TUDÓ EMBERNEK a megjelenésével uj értelmet adott az orosz hatalmi vágy és a kommunizmus elleni küzdelemnek. A maga élet-halál harcában a világpolitikától elkülönült orosz hatalommal szemben, a nagyobb egységű keresztény világ szabad életlehetőségéiért küzdött és ebben a szerepben áll ma is a világtörténelem centrumában. A szabad világ hősökre várt, mert abban a helyes tudatban él, hogy a hősök megváltják és előbbreviszik az emberiséget. Magyarország az 1956. évi októberi szabadságharcával a világközvélemény érdeklődésének előterébe került, a világ azonban inkább a drámai színjátékot érzékeli a nagy tragédiában, a csodát veszi észre, amit egy nemzet önfeláldozó hősiessége jelent. A drámán tul azonban nagyrészt elsikkad a történelmi valóság világpolitikai jelentősége, a magyar forradalom történelemformáló ereje.