Az elszalasztott lehetőség [antikvár]

Horváth István 1984 és 1991 között volt Magyarország nagykövete az NSzK-ban, majd az újra egyesült Németországban is - hét sorsdöntő éven át képviselte a magyar érdekeket abban az országban, melynek sorsa ezekben a történelmi időkben oly szorosan összefonódott a nemkülönben történelmi fordulóponthoz érkezett Magyarország sorsával. Ez a hét év egybeesett azzal az időszakkal, amikor a magyar külpolitika egyre tudatosabban próbált élni a "reformok éllovasaként" élvezett tekintélyével, részben a táguló nemzetközi mozgástér kitöltése végett, részben az eladósodás szorongató hatása által kiváltott cselekvési kényszer ösztönzésére. Ez mozgatta a hazai reformerőket, melyek a magyar diplomácia útkeresése mögött álltak, s egyúttal, a diplomáciát is bevonva, személyi változások kikényszerítésére törekedtek a magyar politikai életben. A sok szálon, kül- és belföldön, Moszkvától Bonnig párhuzamosan futó események összefonódása vezetett ahhoz a történelmileg páratlan helyzethez, hogy a magyar diplomácia fontos szerephez jutott nem csak a magyarországi rendszerváltozás előkészítésében, de hatással volt az európai folyamatokra is.