Az árok két oldalán [antikvár]

Milyen demokráciában élünk 1990 óta? Az elmúlt tizenhat év javított vagy rontott az állapotán? Elmondhatjuk-e, hogy végképp magunk mögött hagytuk a pártállam romjait, vagy pedig - részben a „békés átmenet" következményeképpen - magunkkal cipeljük azokat a rossz hagyományokat, demokráciánk azon tulajdonságait, amelyektől jobb lenne végre megszabadulni? Egy belső ellentmondásokkal erősen megterhelt politikai rendszer képét rajzolja elénk könyvében Fricz Tamás. Számon tart és mérlegre tesz minden, a demokráciát erősítő és konszolidáló törekvést, eredményt, ám ugyanígy megvizsgál és elénk tár egy sor olyan jelenséget, amely akadályozza egy, a nyugat-európai hagyományokon alapuló, korszerű demokrácia-típus hazai létrejöttét. Választ keres arra, hogy az évek múlásával miért nem jöttek létre és stabilizálódtak a demokratikus normák Magyarországon, miért inkább a rendszer válságtünetei bontakoztak ki, s miért nem tűnnek el fokozatosan azok a jelenségek, amelyek a pártállami struktúrát idézik föl. A 2005-ben Európa Éremmel díjazott politológus annak az okait keresi, hogy a jelenkori magyar politikát meghatározó két domináns politikai erő miért és hogyan kerülhetett az ő kifejezésével „az árok két oldalára". Könyve részben rendszerváltozás-történet, de egyúttal annak kritikája is, egy határozott szemléletű mérsékelt polgári gondolkodó alkotása. Elemzése a Kádár-rendszer megidézésével kezdődik, részletesen foglalkozik a rendszerváltoztatás éveivel, összehasonlítva Magyarországot a hasonló helyzetű, közép- és kelet-európai új demokráciákkal, külön fejezeteket szentel a posztkommunizmus továbbélésének, az alkotmányos berendezkedés jellegének, a pártrendszerek alakulásának, a személyi és szervezeti struktúrák változásainak. Megismerjük művéből a politikai megosztottság és törésvonalak eredetét és jellegét, elemzi a mai magyar demokrácia erkölcsi állapotát. Végül a nemzetközi összehasonlító politológia eddigi eredményeire támaszkodva, egy új tipológiát megalkotva fölrajzolja azt a demokrácia-típust, amelynek elérése, vagy legalább megközelítése bármelyik, kormányzati felelősséggel bíró politikai erőnek érdekében állna. Fricz Tamás könyve markáns kérdéseket tesz föl, és hasonló szellemben ad válaszokat.