Betiltott könyvem [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
„Néha ​hidd el Kádár elvtárs, már azon gondolkodom, helyes-e, hogy hallgatok a tortúráról, amit önéletírásom miatt Aczél Györgytől kiindulóan az utolsó három évben szenvedtem. Egyre fokozódott üldöztetésemet. Emiatt gondolkodom azon, nem kellene-e nyilvánosság elé vinnem ezt a hároméves keserves, végül rendőrségi és bírósági utat, amit végigjártam. Közölnöm kellene Aczél Györggyel folytatott levelezésemet és az ügyemről az iratokat. Azon gondolkodom, hogy minden felelősséget vállalva nem kellene-e kiadatnom külföldön önéletírásomat. Mert nyíltan megkérdezem: kinek érdeke, hogy magyar Szolzsenyicin ügy keveredjék, mert az én türelmemnek és loyalitásomnak Hozzád Kádár elvtárs, és a párthoz – van határa!” (Részlet Vas Zoltán Kádár Jánoshoz írott leveléből, 1974. március 2.) „A kötetet kiadhatatlannak tartom… Problematikus a mű egész történetszemlélete és ez politikailag különösen 1956 értékelésénél válik nyilvánvalóvá…, hogy ti. 1956 októberét ő nem tartja ellenforradalomnak. Éppen ebben van a probléma lényege. Azért nem lehet a könyvet ma publikálni, azért nem lehet azt még rövidítésekkel sem kiadni. A szerző koncepciója ugyanis vörös fonálként végighúzódik egész kötetén, annak minden részletét is érintve.” (Részlet Rényi Péter a Magvető Könyvkiadó igazgatója számára írott lektori jelentéséből. 1984. február 3.) „Nem jutottam sehol az égvilágon előre, teljes mértékben zsákutcában vagyok ezzel a könyvvel. Ami megmondom magának, nem is nagyon idegesít. Tudom, eljön az idő, amikor ez a könyv megjelenik és nagyon hasznos történelmi dokumentum lesz.” (Részlet Vas Zoltánné Kozák Gyulának adott interjújából, 1988. április 21.)