Egyházainkkal a társadalom szolgálatában 2010-2020 [antikvár]

Eloszo Szent István királyunk óta érvényes tanulság, hogy ami jó az egyháznak, az jó az országnak - és viszont. Az egyházak szolgálata, szellemi és erkölcsi hozzájárulása a társadalom életéhez semmi mással nem helyettesíthető. Ahol templomok és egyházi közösségek vannak, ahol a hitélet virágzik, ott a mindennapokban is megmutatkozik ennek megtartó hatása. Nemzeti büszkeségünk például, hogy az Árpád-ház adta a legtöbb szentet és boldogot: Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Piroska, Szent Erzsébet, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Hedvig, Boldog Gizella, Boldog Jolán és utolsó királyunkat, IV Károlyt is a boldogok sorában tiszteljük. Vallási hovatartozástól függetlenül mindenkinek érdeke, hogy testi, szellemi és lelki értelemben az ember szabadon, a maga teljességében kibontakozhasson, ebben pedig az egyházaknak fontos szerepük van. Ha az Istennel való kapcsolat kinyílik, az erőt ad a napi nehézségekben megfáradt embereknek életük rendezéséhez, saját boldogulásukkal pedig a társadalom javát is szolgálják. Az állam feladata a nemzet megmaradása és az emberek életminőségének javítása, ehhez szellemi-lelki értelemben szükség van az egyházak sajátos szolgálatára is. Egyházpolitikánk ezért nem az egyház és az állam szembeállítására vagy elutasító szeparálására, hanem a kettő harmonikus együttműködésére épül, hiszen egyszerre vagyunk tagjai egyházunknak és polgárai hazánknak. Ez az együttműködés a járható út az egész társadalom javára. Ezt tapasztalhatjuk meg az egyházak által fenntartott egyetemek, iskolák, kollégiumok, szociális intézmények és kórházak esetében is. Együttműködésünk eredményeként 2010 óta több mint 3000 templom újult meg és 150 új épült Magyarországon és a Kárpát-medence magyarok lakta területein. Ez történelmi mércével is komoly eredmény, ilyen mértékű templomépítés illetve felújítás Szent István óta nem történt. Mindannyian tapasztaljuk azt a szellemi harcot, amely ma Európában és az egész világon zajlik. Megtámadják hitünket és civilizációinkat, nemzeteinket, közösségeinket, családjainkat és gyermekeinket. Mindezek védelmében kire számíthatunk, ha nem egyházainkra?