Eleven történelem [antikvár]

Felső lapélein halovány elszíneződés.
E könyv szereplői nem ismeretlenek az olvasók előtt. Néhány évvel ezelőtt nagy érdeklődés és élénk visszhang kísérte azt a Történelmi lecke című televíziós dokumentumfilm-sorozatot, amelynek szereplőit most egy másik művészeti ág, a művészi szó, az irodalmi riport eszközeivel állítja elénk a film író-riportere, Urbán Ernő. A könyv Magyarország felszabadulásának eseményeit idézi fel. Nem a nagy történelmi események teljességre törő krónikáját kívánja nyújtani, inkább apró, jellemző epizódok egymás mellé sorakoztatásával ad kaleidoszkópszerűen gazdag, változatos és hiteles képet erről az időszakról. A történészek írásos dokumentumait alapul véve, a nép emlékezetére bízza magát, s azt kutatja, hogyan él a magyar nép tudatában ennek a történelmi sorsfordulónak az emléke. Az események felidézésének fonalát a Vörös Hadsereg felszabadító harca képezi, attól kezdve, hogy 1944. szeptember 23-án a szovjet harckocsik átlépik Battonya határát, egészen addig, amíg 1945. április 4-ének hajnalára kiűzik az utolsó német fasisztát is az ország területéről, s az apró határszéli település, Nemesmedves harangját - az élőket szólítva - meghúzza a falu egyik hazatérő lakója. Ahány emlékezés, annyi dráma, új és új ismeretlen adalék a történelmi korszakváltás emberi sorsmozzanataihoz. Az Eleven történelem a múlt évben fájdalmas hirtelenséggel elhunyt Kossuth-díjas író utolsó műveinek egyike. Urbán Ernő e könyvében is a művészi riport mesterének bizonyult. Irodalmi riportjait az emberi arculatok, helyzetek lényegre törő rajza, a feszültség és humor, az indulat, az érzelmi telítettség és a gondolkodó érvelés természetes váltakozása, a társadalmi összefüggések hiteles megragadása jellemzi.