Emlékülés Gróf Széchényi István születésének évfordulója alkalmából [antikvár]

Tisztelt Ünneplő Konferencia, Hölgyeim és Uraim! Az ország nagyjairól való megemlékezés nemcsak becsület és tisztesség dolga, hanem mindig valami segítségkérést, valódi folyamodást is rejt magában, hiszen azokról van szó, akik áttekintve az évszázadokon, meglátták a történelmi változások lényegét, rugóit és buktatóit. Valóban e konferencia mottója szinte elevenünkbe vág, éppen arról szól, amiben szenvedünk, amikor mindenki másban csak hibáját látja. Ez megállíthat minket most is, s akkor nem jutunk el a révbe. Annak idején, a reformkorban, abban a csendes forradalomban, amelyhez hasonlót élünk, Széchenyi az összefogást, az egyetértést követelte türelmetlenül, mert előre érezte, megsejtette, ha nem tudunk haladni együtt, nem érünk be időben a kikötőbe, beláthatatlan viharok következnek be. Rossz sejtése bevált, a vihar be is következett, és ő végigszenvedte azt.