Felsőbb osztályba léphet?! [antikvár]

Mi kell egy párt működéséhez? Ideológia? Semmiképpen nem, ha ez a fogalom a világtól, embertől elrugaszkodott eszmerendszer merev egységét jelenti. Vezérelvek azonban szükségesek. Áttekinthető általánosan érthető, vezérelvek, melyek adott filozófiai irányzatokból, egyéb tudományokból és tapasztalatokból leszűrve állnak rendelkezésre a párt mindennapi munkája számára. Mindenki olvashassa, aki pártja érdekében dolgozik, vagy aki egy adott párt iránt érdeklődik. Vezérelvek kellenek a mindenkori politika alakításához, egy választási hadjárat levezetéséhez, esetleges kormányzati munkához, különösen akkor, ha az koalícióban történik. A KDNP józsefvárosi szervezete arra vállalkozott ezen kiadványával, hogy a párt eszmevilágát összefoglalja. A Németországban élő rögtön felismeri természetesen azt a dicséretes elgondolást is, hogy a vezérelvek lefektetésekor forduljunk bőven tanácsért egy országhoz, melyben a kereszténydemokráciának nemcsak múltja van, de hosszú évek kormányzati tapasztalata is. Akár ezen is túlmenően olyan eredményeket mondhat magáénak, mint az adenaueri és erhardti gazdasági csoda, vagy az 1982. utáni újrafellendítés 14 év szociáldemokrata hanyatlás után.A német pártmunkában is jelentkezik itt-ott a kereszténydemokrata elvek sommázásának hiánya. Sokszor kérdezi a szorgalmas aktivista is, mit jelent kereszténydemokratának lenni? A második évezred végén, egy technikával agyontömött, fogyasztói társadalomban, ahol a jólét elérte lehetséges emberi zenitjét, bizony sokszor nehéz e kérdésre a válasz. Mégis azt gondoljuk, hogy megfogalmazható egyszerűen annak, aki ebben él. Nevéből ered a fogalom, a keresztény erkölcs tiszta forrása, a mélyen európai kultúra folyama, a humanitás és szabadság szelleme, az összetartozás és egymásért való felelősség eszméje e párt munkájának alapja. Az elmúlt 40 év fényesen bizonyította, hogy ez az eszmevilág életképes és kiállhat minden más ellen, minden ideológia ellen, győzhet diktatúra, ateizmus és tervgazdálkodás humánumtól idegen hatalomvágyával szemben. A kereszténydemokratát, a keresztény embert - ha élete igaz - nem hatalomvágy vezérli, hanem önmagáért, környezetéért és embertársaiéit érzett felelőssége. Ez tereli az aktív közéletbe is, ez jellemzi érdeklődését, ha csak mint választó áll e pártok hátterében. Két évvel a magyarországi választások előtt, immár az előkészületek lázas munkája közepette szeretettel ajánlom az Olvasó figyelmébe ezt a munkát, mely összefoglaló jellegével akár nemzetközi téren is egyedülálló, más pártok számára is példamutató.