Forradalom után [antikvár]

A második világháború utolsó éveiben a magyar nép már szinte egészében megérett a forradalmi változásra, sokkal inkább, mint az első világháború alatt. A forradalminak minősíthető, az emberek életmódját hirtelen, váratlanul és kivédhetetlenül átalakító változásoknak szinte végeláthatatlan sorozata mégis az első világháború után következett be, a két, októberi és bolsevista forradalmon és a fehér terroron át a Horthy-korszak berendezéséig, mely az ellenforradalmat megszervezve hosszú időre lehetetlenné tett újabb forradalmi megmozdulásokat. A nyugtalanság e három-négy esztendejéhez képest a második világháború vége óta élteit két év a nyugalom korszakának tűnhetik fel a kortárs szemében, aki csak itt-ott, a politika perifériáin vehetett észre forradalmi frazeológiát, s egyébként mindegyik uralkodó párt iparkodott őt megnyugtatni, hogy forradalom helyett lassú, meggondolt, előre kitervelt átalakulás, az ú. n. evolúció a célja. A vesztett háború után, a megszállás idején tényleg sokkal kevesebb forradalmi megmozdulás ment végbe az országban, mint 1918-20. között. És mégis elmondhatjuk, hogy 1918-20. korszakával szemben a mi mostani éveink azok, melyek megértek a forradalmi változásra, s amelyekben - az evolúció hijján - régóta esedékes forradalom megkezdte a közelmulttól független, azzal ellentétes berendezkedéseit, s hozzá tehetjük: ezeken dolgozik ma is, holnap is.