Bővebb ismertető
Magyarország a rendszerváltás előtt majd 40 évig a Szovjetunió befolyása alá tartozott, s a „szocialista" nagyhatalom meghatározó szerepet játszott mindabban, ami ebben az időszakban nálunk történt. Az e kötetben közreadott, zömében eddig magyarul nem közölt 135 dokumentum, amely oroszországi levéltárakból származik, betekintést nyújt abba, hogy a második világháború után, 1944 és 1948 között hogyan alakult a két ország viszonya, és milyen prioritásai voltak a Magyarországgal kapcsolatos szovjet külpolitikának. A budapesti szovjet követség jelentései, a külügyminisztériumi feljegyzések, a magyar politikusoknak, mindenekelőtt Rákosi Mátyásnak, Gerő Ernőnek, Gyöngyösi Jánosnak Sztálinnal, Molotovval és más szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásairól készült emlékeztetők új megvilágításba helyezik a két ország közötti viszonyról korábban kialakult képet. Vonatkozik ez elsősorban a fegyverszüneti egyezmény megkötésével, a békeszerződés aláírásával, különösen Erdély hovatartozásának kérdésével, majd a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel kapcsolatos szovjet álláspontra. Érdekesek azok az új információk, amelyek a magyar hadifoglyok sorsával, a magyarországi belpolitikával, pártharcokkal, az Ideiglenes Nemzeti Kormány, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc és Dinnyés Lajos kormányalakítási tárgyalásairól, az 1945-ös és az 1947-es választásokról szólnak. Rákosi, Gerő és más kommunista vezetők Moszkvába küldött levelei sokat elárulnak az MKP politikájáról, taktikájáról, s a pártnak a hatalom megszerzése érdekében tett erőfeszítéseiről. A szovjet diplomácia megkülönböztetett figyelemmel kísérte Magyarország viszonyának alakulását a szomszédos országokkal, főként Romániával és Csehszlovákiával, bőséges ismeretekkel rendelkezett az erdélyi és a felvidéki magyarság helyzetéről, a két ország magyarokkal szembeni, kisebbségellenes politikájáról. A kötetet ajánljuk mindazoknak, akiket mélyebben is érdekel Magyarország történetének ez a hatvan évvel ezelőtti, izgalmas periódusa.