Kisebb politikai czikkek [antikvár]

Részlet:A centralisatiórólMagam valék, s kinéztem ablakomon. Szükséges gazdasági foglalatosságaimat bevégeztem; a mezőn nehéz köd terült, mely amúgy is nemigen bájló vidékünket még szomorúbb alakban mutatá, úgy, hogy a földeken körüljárni még mezei gazadának is kellemetlennek látszott, s megvallom, aggódni kezdék, mit tegyek azon két órával, melyet az ebédig még magam előtt láttam. Hiában, - gondolám, - kegyetlen végzetünk nem akarta, hogy valaki ingyen jusson ebédjéhez; a szegény dolgozik, az úr unja magát, mindenkinek van, miben elfáradhat, s nekem az első szinte kellemetlenebbnek látszik; - ekkor szemeim az asztalomon kiterített hírlapokra estek. Feleségem - önnek mint szerkesztőnek tudnia kell, hogy házasságban élek, részint, mert ez által biztosítva érezheti magát, hogy tőlem minden subversiv irányzat távol van, részint, mert ebből is gyaníthatja, hogy a polemiában nem vagyok gyakorlatlan s így hírlapi levelezőségre némi készültséggel birok - tehát feleségem jámbor, rendes asszony lévén, a hírlapokat, mihelyt megjőnek, szépen egymás mellé fektetve kiteríti asztalomon, s akár olvastam, akár nem, ott hagyja, míg a régi számokat újakkal nem cserélheti fel. Így feküdtek a hírlapok szép békességben most is egymás mellett; csak azt kell sajnálnom, hogy a posta már két nap előtt érkezvén, ez alkalommal reám még a Jelenkor olvasása is múlt élvezetek közé tartozott; de a hírlapok látása fejemben gondolatokat ébresztett, s falusi nemes embernek, unalmának közepette, egy gondolat nem kis jótétemény.