Kényszer ellenére [antikvár]

Hogyan kerültek szerzetesek ávósokkal egy perbe? Tényleg minden ÁVH-s gonosz volt? Miért helytelen leügynöközni mindenkit, akinek a neve szerepel a megmaradt III/III-as dossziékban? És mit vétettek a szaléziak, hogy egyiküket, a szerény és mindig vidám laikus testvért, Sándor Istvánt 1953. június 8-án kivégezték? Miért nevezték őket „munkáspapoknak"? És honnan a szalézi szerzetesek kimeríthetetlen jókedve? A válaszokat és a részletek megismerését a nyilvánosság számára eddig kevésbé hozzáférhető források alapján rendszerezi a szerző, miközben olyan, a hétköznapi ember jó közérzetét biztosító kultúrtörténeti csemegéket is felvillant, mint a Fradi-Újpest örökrangadó. B. Varga Judit (1969) Nívó-díjas történész-muzeológus 2013 januárja és 2015 februárja között három kiállításban dolgozta fel a témát, melyeket öt fővárosi és nyolc vidéki helyszínen láthattak az érdeklődők. Az ELTE orosz, történelem és történeti muzeológia szakjait végezte el 1992-ben. Doktori fokozatát új-és legújabbkori magyar történelemből is itt szerezte. Jelenleg a Don Bosco Szalézi Társasága és a Veszprémi Főegyházmegye külső munkatársa, valamint egy határon túli fiatalok tehetséggondozását végző program oktatási igazgatója