Magyar történelem 1. [antikvár]

A honfoglalástól a tizennyolcadik század végéig terjedő hosszú időszakon át a magyarság apraja-nagyja világosan tudta nemzete eredetét: a magyarság őshazája Perzsia vidékén volt, onnan vezette a csodaszarvas őseinket Szkítiába, ahol elsokasodtak, és előbb mint hunok, majd mint magyarok nyugatra vándoroltak. Kilenc évszázadon keresztül a legmagasabb faártól a legelesettebb zsellérig ezt vallotta minden magyar, efelől semmi kétségük nem volt Azután jöttek a nyelvészek és az egészet felforgatták. A magyarság őseit szerény finnugor halász-vadász népnek nyilvánították, az őshazát feltolták Oroszország erdős övezetébe, a hun-magyar testvériséget nevetség tárgyává tették. Hatalmukba kerítették a Magyar Tudományos Akadémiát és az egyetemi katedrákat, onnan hirdették az új tanokat A magyar nép továbbra is ragaszkodott ősi hagyományaihoz, a magyar nagyapák ezután is Isten kardjáról és a Hadak Útjáról meséltek a térdükön ülő kis unokáknak, de a magyar tudományos élet teljesen a finnugor elmélet uralma alá került Jómagam is a finnugor eszmék emlőin nőttem fel hazai egyetemi tanulmányaim folyamán. Amikor azonban az idegen hódítók kiüldöztek hazámból és Ausztráliába vetett a nyugatra zúduló népáradat, kezdtem a magyarság eredetére és honfoglalás előtti történelmére vonatkozó "hivatalos" felfogást megkérdőjelezni. Végül is a melbournei egyetem történettudományi intézetében két éven át beható kutatásokat folytattam ezen a téren és mindennek pontosan utánanéztem. Ahogy kezdtem összerakosgatni a más, nemzetközileg elismert tudósok által felderített tényeket és a legrégibb idegen kútfők jelentéseit, mint egy izgalmas képrejtvényt, egészen más kép alakult ki szemeim előtt A finnugor elmélet tarthatatlannak bizonyult, a középkori magyar krónikák egyre inkább hiteltérdemlőnek bizonyultak. Lassan kibontakozott az igazság: ha nem is teljes egészében, de legalább nagy körvonalakban.