Magyarhon négy korszaka [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Kászonyi ​emlékirata egészen mostanáig csak a szakemberek előtt volt ismert, hiszen 1868-ban jelent meg először és utoljára, akkor is németül, Lipcsében. Pedig nemcsak fontos forrásértékű emlékirat, hanem izgalmas, lebilincselően érdekes olvasmány is, s a laikus olvasónak is olyan ismeretanyagot nyújt a reformkor és a szabadságharc, majd az emigráció éveinek történetéből, melyet csak ebből a könyvből ismerhet meg; olyan részletekről tudósít, olyan személyes élményekről számol be, melyek sok új mozzanattal világítják meg, hozzák emberközelbe ama nagy idők eseményeit. A négy részre osztott könyv színes, eleven képet rajzol a szerző ifjúkoráról, köznemesi családjáról, előkelő, arisztokrata rokonairól, majd az 1832–1936. évi pozsonyi országgyűlés eseményeiről és történelmünk néhány nagy alakjáról, elsősorban Kossuthról; később pedig a bécsi forradalom eseményei, Kászonyi kalandos futárszolgálatai, a szabadságharc epizódjai kerülnek könyvének középpontjába. Emlékiratának talán legérdekesebb része az, melyet londoni éveiről, a magyar, lengyel és olasz emigránsokról, az emigráció belső életéről és politikai tevékenységéről írt; forrásértékén túl színvonalas irodalmi alkotás is, letehetetlen olvasmány. Könyvének utolsó részében visszatérésének történetét mondja el – nem kevésbé érdekesen –, s meggyőzően hiteles képet fest a kiegyezés korának politikai és társadalmi viszonyairól, az ország közérzetéről. Kászonyi művét két kiváló történész készítette sajtó alá: Márkus László írta a bevezető tanulmányt és a magyarázó jegyzeteket, Kosáry Domokos pedig a német szöveget tolmácsolta magyarul.