Bővebb ismertető
1939. március 16-án, azon a napok, amikor a Kárpát-Ukrajnát elfoglaló magyar alakulatok elérték Lengyelország határait, és létrejött az oly áhított lengyel-magyar közös határ, s amikor Magyarországon sokan úgy érezték: az ország végre kitört a versailles-i rendszer ketrecéből, egy fontos jelentés érkezett a német külügyminisztériumba Magyarország belpolitikai helyzetéről. Szerzője ebben többek között a következőket írta: "Láthatatlan erők kormányozzák az országot és határozzák meg az ország sorsát. A magyar kormányzó ezeknek a névtelen erőknek legkészségesebb eszköze. Fel kell tennünk a kérdést... lehet-e német érdek az, hogy Magyarország továbbra is bizonytalan, megbízhatatlan, a zavarosban halászó szomszéd maradjon? Azt hiszem erre a kérdésre a feleletlen nagyon világosnak és egyértelműnek kell lennie. Közben azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarország ma jobban, mint valaha, az egész Balkánpolitika centrumát jelenti. Budapestről nemcsak át lehet tekinteni, de irányítani is lehet a Balkánpolitika minden szálát. Magyarország Németország számára a legnagyobb jelentőségű tényező, és eddigi magyarországi pozíciónkat nem szabad veszni hagyni.