Megfogyva és megtörve [antikvár]

Részlet: Köszöntő a Tisztelt Olvasóhoz! Amikor 2003. november 21-én sajtótájékoztatót tartottam az Igazságügyi Minisztériumban, és bejelentettem, hogy bizottságot állítottam fel a magyar jogászságot ért sérelmek feltárására s orvoslásának előkészítésére, tudtam, hogy nem csupán egy sok-sok éve halasztódó, megoldatlan probléma feldolgozásához kezdünk hozzá, hanem a kutatómunka eredményeképp a távolabbi múlt bűneinek, az elmúlt évezred vérzivataros évtizedeinek újabb, kevésbé ismert összefüggései tárulhatnak fel. Nemzedékünk bepillantást nyerhet annak a pokoli világnak a bugyraiba, amiről anyáink, apáink oly sokat beszéltek, volt, amikor még csak titokban, majd utóbb már nyíltan. És volt bennem egyúttal egy ritka érzés: nem gyakran adatik meg valakinek, hogy családja, legközelebbi, még élő hozzátartozói történetét is vizsgáltathatja. Én - ha úgy tetszik - most hivatalból kérhettem ezt. Mert megszenvedett gyermekkoromból tudom, hogy mit jelentett nekem az, hogy „oly korban éltem, amikor az ember úgy elaljasult". Kevésbé ismert a közvélemény előtt, hogy a magyar jogászságot és e hivatásrendbeliek munkájában közreműködő embereket folyamatos támadások sújtották évtizedeken át. A mindenkori politikai szélirányok fuvallatának megfelelőképp volt, akit származása, neveltetése, hozzátartozói, vallása, politikai nézetei, majd volt, akit vádemelése, ítélete, védői működése miatt hurcoltak meg. Volt, akit börtönbe vetettek, internáltak, nem igazoltak, „B" listára helyeztek, alkalmatlannak minősítettek, akivel végelbántak, és voltak, akiket élethossziglan kirekesztettek a jogászvilágból. Paradox módon olyanok is voltak, akiket eltávolítottak, majd visszavettek, azután újból eltávolítottak, ahogy a politika ingája kilengett. Ez a vizsgálat főképp azért történt, hogy érvényt lehessen szerezni az igazságügyi tárca által saját maga elé kitűzött feladatnak, ami jövőre öt évtizedes múltra tekinthet vissza. Ugyanis 1956 őszén született állásfoglalás arról, hogy a pályájukról törvénytelenül elűzött szakemberek sorsát nem kollektív, hanem személyekre szabott módon rendezni kell. Ha fokozható még e dráma, akkor itt ez azzal tetézhető, hogy a „tisztító vihar" szele elsodorta a jobbító szándékú kezdeményezést. A kádári megtorlás a jogászok újabb ezreit sújtotta.