ONI [antikvár]

Az a vaskos kötet, ami néhány éve "Oni", azaz "Ők" cimmel a lengyel szamizdat könyvpiacon megjelent, a maga nemében páratlan vállalkozás. Teresa Toranska azokat a lengyel kommunistákat birta szóra, akik a legsötétebb években - ahogy manapság szokás emlegetni, a "sztálinizmus" vagy a "személyi kultusz" idején - a hatalom kulcspozicióban ültek, vagyis akik közvetlenül felelősek a történelmi bűnökért, amelyek következményeit a lengyelek is, mi is, Kelet- és Közép-Európa több más népe is máig nyögi. Toranskának jogi és űjságirói képzettsége van, 1975-től a varsói "Kultura" cimü hetilapnál dolgozott, amely nem tévesztendő össze a Párizsban megjelenő "Kulturá"-val, a lengyel emigráns sajtó legrangosabb folyóiratával. Ám ez a varsói "Kultura" is bizonyos erjesztő szerepet játszott a hetvenes évek második felében, főleg tényközlő törekvéseivel, igy 1981 decemberében, a hadiállapot kihirdetésekor betiltották. Toranskának, több más munkatársával együtt felmondtak annak ellenére, hogy jő pár újságirói dij és kitüntetés tulajdonosa volt. Az emlitett kommunista vezetőkkel a "Szolidaritás" legális működése idején teremtett kapcsolatot, s az interjúk rövidebb változatait a "Polityka", illetve a "Kultura" hasábjain publikálta. A beszélgetéseket őrző kazetták ennél azonban sokkal többet tartogattak, s még 1981-ben az egyik állami kiadó szerződést kinált a fiatal riporternőnek - ahogy egyesek emlegetik, a lengyel Oriana Fallacinak hogy politikai "mélyinterjúiból" e nem mindennapi kötetet összeállítsa. Toranska tehát a meglévő interjúkat kibővítette és újakat készített, de a kiadó ajánlata időközben, ismert okokból, elvesztette aktualitását. /Egyébként az "Oni" azóta nyugaton több nyelven is megjelent, s a szerző hirek szerint a folytatáson dolgozik./ Hogyan sikerült szóra birnia azokat a kommunista vezetőket, akik eddig még mindig mindenütt a "pártfegyelem" spanyolfalával takargatták tényleges motivációjukat, elzárkózva az elől, hogy tetteik valódi mozgató erőit elárulják? Nyilván nem csupán Toranska ambicióján és rátermettségén múlott, hogy megszólaltak, döntő szerepe volt ebben a történelmi pillanatnak is. Évek múltán ugyanis jól látjuk, hogy a "Szolidaritás", annak ellenére vagy inkább amellett, hogy elsősorban független szakszervezeti mozgalom volt, a lengyel nemzeti függetlenségi mozgalmak újabb fejezetét jelentette.