Parasztként, távol a földtől [antikvár]

Öreg kontinensünkön minden kor irodalma megtalálta a maga adekvát műfaját, amelynek segítségével a lehető legteljesebben megnyilatkozhatott. A XII.-XIII. század megteremtette magának a szonettet, a XVII. században az iskolai dráma, a XVIII.-ban a fiktív levél, a XIX.-ben a regény és a novella, a XX. század születésénél pedig a líra lett a kor szellemének legavatottabb megszólaltatója. Stabil meggyőződésem, hogy most, a XX.-XXI. század fordulóján a korszak leghatásosabb irodalmi műfaja a rövid, mindenki számára érthető tanulmány, a miniesszé, azaz a művészi, gondolati igénnyel és felelősséggel csinált zsurnalisztika. Ez jut el a legtöbb olvasóhoz, ez képes leginkább némi hatást produkálni, részévé asszimilálódni a közgondolkodásnak. Szándékaim szerint ez a kötet- az elmúlt két évben a Magyar Fórumban közzétett cikkeim maroknyi válogatása - ilyeneket tartalmaz. Ezekben az írásokban sok ismert közéleti szereplő név szerint is megszólíttatik, mégis vallom: cikkeim sohasem személyekkel, sokkal inkább a korszellemmel foglalkoznak, azzal, amely az emlegetett szereplőket megszülte, létrehozta, lehetővé tette, és akik később persze maguk is alakították korukat. Ki ebbe, ki abba az irányba.