Rendszerváltás történész szemmel [antikvár]

SZERKESZTŐI BEVEZETŐ Kötetünk címe: "Rendszerváltás történész szemmel' többrétű és szűkebb szakmánk határain túlmutató célra, feladatra utal. Az alábbi gyűjteményben 24 szakember arra vállalkozott, hogy sokoldalúan körüljárja, értelmezze a közkeletű, ám éppen ezért fogalmilag pontatlan eufemizmust, amit rendszerváltásnak szokás nevezni. Ennek megkerülhetetlen része a váltás jellegének, a "honnan hová" kérdésének lehetséges tisztázása. Ez magyarázza, hogy a válogatás a "létező szocializmus" eróziójának időszakában, 1989 elejétől keletkezett írásokat is közöl, s a folyamat regionális és tágabb nemzetközi összefüggéseit érintve túllép a "magyar glóbuszon", abban a meggyőződésben, hogy a mi történelmünk egy világtörténelmi változás része, s csak így értelmezhető. Külön egységet képviselnek a válogatásban a konkrét politikai küzdelmekkel kapcsolatos reagálások. Nem kívánjuk a politol^u.sok kenyerét elvenni, de úgy véljük: a történeti megközelítés, a törtcncsz szemlélet csak hasznos lehet a jelenkori események víz.sgálatánál is. Szintén önálló blokkol alkotnak a XX. századi progresszív örökség néhány fontos elemével foglalkozó tanulmányok. Itt az olvasónak jogos hiányérzetei lehetnek, mivel nem álltak rendelkezésünkre olyan újabb munkák, amelyek érintették volna például a századelő eszmei-kulturális forradalmát, a polgári radikáli.sok tevékenységét, a demokratikus agrármozgalmak történetét, az 1918-as polgári demokrácia tragikus sorsát, a két világháború közt a népi írók mozgalmát, vagy a sokágú hazai antifasiszta szellemi ellenállást. A hiányt új megközelítésekkel természetesen orvosolni kell, ám most a tematika bővítése szétfeszítette volna kötetünk kereteit. Egyelőre fontosabbnak tartottuk a szociáldemokrata tradíció nemzetközi összefüggésekre is figyelő vizsgálatát és az 1956-hoz való viszony elemzését. E részegység szerepeltetése nem azt jelenti, hogy a szerzők, szerkesztők osztanák a nemzeti múltnak a "jó" és a "rossz" dualizmusában való szemléletét. A szerzők jól tudják: a múltat a maga egészében "be kell vallani", ám más kérdés a múlt bizonyos jelenségeihez kapcsolódó értékek újragondolása. Gyűjteményünk "zárófejezete" polemikus hangütésű írásokat közöl. Keletkezésűk — és viszonylag nagy számuk - azzal függ össze, hogy a rendszerváltásból született új hatalom újságírói, gyakorló politikusai és szakembergárdája révén sajátságos módon törekszik a napi politika historizálására. Soha még ilyen gazdag nem volt a kvázi-történeti publicisztika termése. Az aktualizálások, a folyamatos újraértékelések, az erőltetett ~ és gyakran hamis ~ analógiák keresése, a "hagyományépítés", az új hatalom ízlésének megfelelő múlt formálása nemegyszer váltott ki tiltakozást kollégáink jelentős részéből. Az ilyen jellegű megnyilatkozások némelyike szolgált alapul "A történelem védehnében" című fejezet-