Rom-magyarok [antikvár]

Kik testedből éltek Túl vagyok a Fekete-Körös menti magyarság mártíromságának leírásán, feldolgozásán. A nagy magyarellenes román atrocitások tényfeltárásán. Az áldozatok nevei most már nem csak az emlékművekre, emléktáblákra lettek bevésve, hanem könyvek fehér lapjaira is felkerültek. Életük, haláluk, netalán szerencsés megmenekülésük is. Mert azok is áldozatok voltak, akik ha életben is maradtak a csonka családokban, a kirabolt faluban kellett, hogy újrateremtsék a magyar életet. Azok nevei is fényre kerültek, akik részt vállaltak a gyilkosságok kitervelésében, levezénylésében, kivitelezésében. Mert bujkálni, hazudni, a végtelenségig a sötétben tartani az igazság fényét lehetetlen. Az idő egyszer eljön, el kell, hogy jöjjön mindenki számára. A dolgok a helyükre kell, hogy kerüljenek. A tisztesség, a becsület a jó oldalra, a becstelenség, a rossz az elítélendő oldalára - okulásul a jövő és minden ember számára! A mi Fekete-Körös völgyi, tárkányi sorsunkról, itteni életünkről keveset tud, ismer a ma embere. Amiről nem beszélnek, nem írnak, az nincs, az meg sem történt! A jótékony idő mindent betemet. Csúfságot, sok hazugságot, embertelenséget, becstelenséget. A jövő nem létező embereinek nincs múltja, történelme, nem is voltak, nem éltek ezen a világon! Történetesen, emlékük sem kell, hogy legyen! Mindenki marad tettei hozadékával, nincs elszámoltatás, elszámolás sem ember, sem Isten előtt! Mert az erő nem lehet bűnös. Számon kérni már csak haláluk után lehet a vétkeseket. E könyv bizonyítja, hogy nem! Mint azt utolsó kötetemben is jeleztem (írmagja se maradjon), sajnos nem csak fizikai magyar irtás folyt a Fekete-Körös völgyében, hanem még napjainkban is részesei, elszenvedői vagyunk a magyarság kulturális, szellemi, erkölcsi megsemmisítésének, tönkretételének. A